Egy héttel ezelőtt a Világharmónia Futás magyar csapata egy különleges eseményre kapott meghívást az osztrák futóktól. Két kis település a szlovén és az osztrák határ mentén ugyanis felkereste a Világharmónia futás nemzetközi csapatát, hogy szervezzenek egy fáklyás Világharmónia futást és ünnepséget, amely majd a határ két oldalán élő emberek barátságát erősíti meg.

Így hát november 17-én, szombat délután nekivágtunk a nagy kalandnak, és elindultunk Ausztriába, ahol egy csodálatos hétvégét töltöttünk el. A Gyöngyösről érkezett Csillával együtt négyen indultunk el Budapestről. Nagy meglepetésünkre és örömünkre a soproni Teca is spontán csatlakozott hozzánk félúton, mikor megtudta, hogy úton vagyunk a Világharmónia futás ünnepségre.

Az uticélunk Graz volt, ahol barátaink már finom falatokkal vártak minket. Egy kellemes estét töltöttünk velük, miközben megbeszéltük a vasárnapi futás és az ünnepség forgatókönyvét.

Mikor másnap reggel kinéztünk az ablakon, Csilla felkiáltott: „Holle Anyó megrázta a párnáját!” Valóra vált az ő álma is, ugyanis nagyon szereti a havazást.

Magyar és német lányok útra készen: Anita (bal szélen), Teca (jobb szélen), Csilla (jobbról második)

Graz belvárosában találkozott újra a nemzetközi csapat egy rövid megbeszélés erejéig. Egy órakor indult el a karavánunk Klöch-be, az osztrák határ melletti településhez. Itt találkoztunk a polgármester úrral, és egy csapat jókedvű gyermekkel, akik az esős-havas idővel mit sem törődve kijöttek velünk együtt gyalogolni és futni.

Dipavajan beszél a Világharmónia futásról az osztrák gyerekeknek

A gyaloglók elindultak a határ felé, majd hamarosan megindult nyomukban a maroknyi futócsapatunk is. A cél előtt akkora szél támadt, hogy majdnem fellökött minket, a hópelyheket az arcunkba fújva. A sarkvidéken éreztem magam, és hős harcosokként folytattuk utunkat a híd felé, mely a két országot köti össze.

Nagy öröm volt megpillantani a szlovén futók csapatát a határ túloldalán, akikkel szinte egyszerre érkeztünk a két országot elválasztó hídhoz. A szlovén csapat a Cankova településtől futott a hídig. Egy fúvós zenekar fogadott minket, miközben a két polgármester kézfogással üdvözölte egymást és a fáklyát magasra emelve jelezték a két falucska és szimbolikusan a két ország barátságát.

A gyerekek előadással is készültek: szlovénül és németül is elmondtak egy verset, és egy rövid színdarabot is előadtak. A polgármesterek szívderítő beszéde után a gyerekek játékos énekre invitálták a jelenlévőket, majd zongorakísérettel elénekeltük az Európai Unió himnuszát, mindenki a saját nyelvén. Természetesen a nemzetközi csapat is elénekelte a Világharmónia Futás Dalt , amely minden ünnepségnek a része. Időközben pedig a hóesés is elállt.

Ezután a hídon ünnepélyes keretek között felavatásra került a tábla, melyen németül és szlovénul ez áll: „Sri Chinmoy Harmónia Híd”. Áldást is kapott a híd a szlovén és az ausztriai papoktól: legyen ez a híd egy példa a nemzetek közötti egyetértésre és a békés egymásmellett élésre, és barátságra.

Bár nem részesültem vallásos nevelésben, számomra mégis a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a Miatyánkot együtt elmondtuk a hídon, mindenki a saját anyanyelvén. Itt valóban megtapasztalhattam az egységet a sokszínűségben. Nem volt elég az égi áldás, szenteltvízzel is megáldottak minket a papok.

A Fáklya a szívünket és a kezünket is felmelegítette

Az ünnepség végén a két polgármester a híd lábánál egy kisebb tábortüzet is gyújtott a Világharmónia Futás fáklyájával. Közben forró teával próbáltuk kiolvasztani magunkat. Majd búcsút intettünk barátainknak, és bár kicsit átfagyva, de örömtől fűtött szívvel indultunk haza.

Köszönjük a gyerekeknek, a polgármestereknek és a szervezőknek ezt a nagyszerű élményt!

Beszámolót írta: Anita

Képgaléria:

Harmonemail:
You can send a message to the runners or read the messages.