A Világharmónia Futás 45. és egyben befejező állomása: Magyarország. A nyolc hónapos Odüsszeia a harmóniáért hamarosan véget ér. A nemzetközi csapat tagjai 24000 km-t teljesítenek majd, mire Budapestre érnek, de addig még hátra van 3 nap, 270 km és sok ezer magyar gyerekkel és futóval való találkozás hazánk területén.

A 17 főből álló nemzetközi csapat tagjai különböző országokból érkeztek, volt köztük osztrák, német, ausztrál, finn, izlandi, holland, angol, cseh, szlovák, szerb és természetesen magyar. A csapat október 25-én 11 órakor lépte át hazánk határát Szerbia felől Röszkénél. A futók vegyes érzelmekkel érkeztek hozzánk, egyrészt boldogan ünnepelve, hogy a hosszú és megterhelő utazásuk véget ér, és hamarosan hazatérhetnek. Másrészt ugyanebből az okból kifolyólag kissé szomorúan is, hiszen búcsút kell mondaniuk egy nagyon színes, különleges életformának és egymásnak is, hiszen az elmúlt hónapokban ez a csapat jelentette számukra a családot.

Október 25. Szabadka - Kiskunmajsa

A magyar határon egy lelkes és népes tábor várta őket, egy magyar futókkal teli busz, amely egészen Budapestig kíséri majd a nemzetközieket, és gondoskodik arról, hogy friss lábakkal segítsen megbirkózni az utolsó néhány száz kilométeren, és hogy ellássa vendégeink igényeit.

Az első állomás Röszke, egy szerb határ melletti kis település. Itt gyülekeztünk és vártuk a határon átfutó nemzetközi csapatot. Közben mindenki a fáklyával fényképezkedett, beleértve buszunk sofőrjét , aki egy különösen kedves ember és a kísérő rendőröket is. Számomra is nagy élmény volt először kézbe venni és futni vele néhány métert a füvön.

Mikor a kis csapat megérkezett, mi már lobogókkal és „transzparenssel” felszerelkezve álltunk és ünnepélyesen elénekeltük a Világharmónia Futás dalát. A röszkei polgármester is örömmel fogadta az újonnan érkezőket, majd futott is velük néhány métert a fáklyával.

Ezek után irány a falu, ahol már vártak bennünket a gyerekek! A nap ragyogóan sütött, miközben vidám menetünk bekocogott az iskola elé. A diákok nagy, földgömböt ábrázoló plakátot készítettek nekünk, és figyelmesen hallgatták a nemzetközi csapat bemutatkozását. Szemben, a polgármester hivatalban pedig pogácsa és frissítők fogadtak minket. Falatozás közben tájékoztató füzetet is kaptunk a községről. A polgármester elégedett arccal nézte, ahogy fogyasztunk és látszott rajta, mennyire szeretné, ha minden jól sikerülne. Így is történt, hiszen nagyot futottunk a gyerekekkel, egészen a község határáig és a gyerekek arcát látva biztos voltam benne, hogy jól fognak aludni.

Szegeden több iskola diákjai is csatlakoztak hozzánk. Némelyek egyenruhájukkal, mások pedig hangerejükkel hívták fel magukra a figyelmet. Érdemes egy pillantást vetni a mi kis menetünkre :Elől egy rendőrautó, utána egy másik autó, melynek sofőrjei a zenéről gondoskodnak, utána a fáklyás, zászlót lobogtató, integető, fehér pólós és kék egyenruhás futók, köztük kisebb és nagyobb, kiabáló és nevetgélő, gyerekek, kézen fogva futó kislányok és egymást előzgető fiúk. Utánuk néhány kisbusz, amelyből az éppen pihenő futók integetnek, legvégül pedig a szintén plakátokkal ellátott, a futók tempójában haladó Volánbuszunk, mosolygós sofőrünkkel. Ahol elhaladunk, egy-egy kamionos hangosan dudál, az emberek kiállnak az üzletek elé és csodálkoznak vagy integetnek, némelyek bíztatnak minket.

Futás Szegeden

Érkezés a Szegedi ünnepség helyszínére

Így érkeztünk meg a város központjába, ahol már nagy ünnepség várt minket. Ennek részleteiről azonban nem tudok beszámolni, mert a mi kis különítményünk tovább futott, nehogy kicsússzunk az időből. Ebben a kisbuszban is vidám volt a hangulat. Kettesével váltottuk egymást, az éppen pihenők pedig drukkoltak a futóknak. Eközben megcsodálhattuk az ősz fényeit és színeit a szántóföldeken, sőt még a kukoricák fejlődésének közelebbi tanulmányozására is jutott időnk…

Zsombón ismét találkozott a két csapat. Ebben a helyes kis faluban szintén sok gyerek várt minket. Az itteniek rengeteg rajzot és plakátot készítettek és nagyon örültek a matricának, amit kaptak tőlünk. Végigfutva a főúton, bármerre néztem, sorfalat álló, plakátokat és rajzokat tartó, sőt furulyázó és csörgőző gyerekeket láttam.

A tanárok és a diákok egyaránt lelkesen csatlakoztak. Az egyik fiú, anyukája által bevásárlásra használt, igencsak régi kerékpárjával, eljött velünk egészen Forráskútig. Közben többünknek is megengedte, hogy kipróbáljuk a járgányt. Ilyenkor ő is velünk futott. Igazán pihentető volt az a kis idő, amit a többiek mellett kényelmesen tekerve tettem meg. Forráskút után hosszú, vagy legalábbis hosszúnak tűnő országúti rész következett.

Szántóföldek, néhol integető munkások és traktorosok. A nap már lemenőben volt, mikor Kiskunmajsára értünk, ezért meglepődtem, mikor megláttam a város határában toporgó gyerekeket.(Csak nemrég szálltam fel a buszra egy kis pihenőre, és épp ott tartottam, hogy levettem a cipőt, alaposan megizzadt lábamról…) De máris cipőt fel, ugrás le és futás. Ám hamarosan minden fáradtságomat elfeledtem, mikor nagy csapatunk végigfutott a város utcáin. Fantasztikus volt!

A gyerekek spontán jókedvét hamar átvettük. Hát még, mikor azt hallottam, hogy két lány arról beszélget, hogy ez sokkal jobb, mint a tesióra. Kell ennél nagyobb dicséret? Úgy tűnt az utcákon mindenütt barátságos emberek integetnek vissza. Közben az előttem futó bolgár srác, sajátos akcentusával fáradhatatlanul hirdette, hogy „ez itt a Világharmónia Futás!” A fáklya lángja így estefelé már sokkal jobban látszott, ez még ünnepélyesebbé tette a hangulatot.

Mikor több kilométer futás után megérkeztünk az iskola újonnan épített, tágas és jól felszerelt tornatermébe, csupa mosolygó arcot láttam magam körül, sőt elmondások szerint az enyém is ilyen volt. A diákok itt is élvezték azt a játékot, melynek során a nemzetközi futók a saját nyelvükön mutatkoznak be, nekik pedig ki kell találniuk, hogy Európa melyik országából jöhettek. Utána a helyi iskola igazgatója szólt néhány szót. Rajta is látszott, mennyire örül nekünk és mennyire igyekezett megszervezni, hogy minél több gyerek eljöjjön. Végül lelkesen megtapsoltuk egymást. Ám sok diák, bár elvileg hazamentek, még továbbra is az ajtóban leskelődött vagy az iskola előtti padon ücsörgött.(Beszéltem is néhány szót két lánnyal, akiknek megköszöntem, hogy így fogadtak minket. Ők egy kissé talán zavarba voltak, de látszott, hogy jól esik nekik a dicséret.) Másnap reggel az iskolások már korán ott ácsorogtak a suli előtt, és izgatottan várták az ünnepséget…

A beszámolót írta:

Andi

Október 26. Kiskunmajsa-Nagykőrös

Az első Magyarországon töltött éjszaka után felvirradt a második nap. Ismét gyönyörű idő ígérkezett. A reggeli után futócipőt húztunk, és irány a Széchényi István Általános Iskola. Itt sok gyerek és egy különleges ugróköteles bemutató várt ránk. A külföldi és magyar futók arcán egyaránt elismerő kifejezések jelentek meg a kislányok vidám, dinamikus és pazar produkciója láttán. A legkisebb részvevő kislány magabiztos fellépésével pedig abszolút osztatlan sikert aratott, és nem maradt senki a teremben, akinek ne csalt volna mosolyt az arcára.

Ezt követően egy színvonalas néptánc bemutatót is láthattunk az iskola diákjainak előadásában. A nemzetközi koordinátor, Salil Wilson Ausztráliából, mesélt a Világharmónia Futás céljáról és üzenetéről, majd egy játékos bemutatkozást kezdeményezett. A nemzetközi futók nem árulták el származásukat, hanem saját nyelvükön kezdtek el beszélni, és a gyerekeknek kellett kitalálni milyen országból érkeztek. De a Széchenyis gyerekek állták a sarat, és úgy tűnik, hogy a földrajz órákon is figyelnek, ugyanis egy futó sem maradt inkognitóban.

A gyerekek elénekelték a Világharmónia Futás dalt, és ezzel véget is ért a program, azonban kezdetét vette a futás: kb. 200 tanuló kísért el minket egy jó darabon. Köszönjük a részvételt és Gál Orsolya szervező lelkes munkáját!

Jásszentlászló volt a következő állomásunk, ahol a helyi iskolások frissítőkkel vártak bennünket. Az igazgatónő megtiszteltetésnek érezte hogy a futás településüket érinti, és hogy ők is részesei lehetnek a rendezvénynek. A futók képeslapokat kaptak a faluról, és meghallgathatták a Világharmónia Futás dalt magyarul a jászszentlászlóiak tolmácsolásában. Az ausztrál Salil elmondta, hogy a futók milyen hálásak a részvevő gyerekeknek, hiszen ez tölti meg a futást tartalommal, valódi jelentéssel.: „Nélkületek csak futók vagyunk, de veletek együtt harmóniafutókká válunk.”

A reggeli szakasz tökéletesen alakult, vidáman és mosolyogva érkezett a társaság Kiskunfélegyházára 10:45-kor, de itt sem maradtunk magunkra, (mint Csokonai Lillája), mert a Csokonai úton kb. 200 diák kísért minket a Kossuth Lajos Szakközépiskoláig. Miközben a futók kilihegték és kipihenték magukat, egy mazsorett bemutatóval kedveskedtek az iskola tanulói. A tanárok is kivették részüket a harmónia teremtésből, és jelképesen kézről kézre adták a harmónia fáklyát. A program után a középiskola diákjai (ismét kb. 200-an) kikísértek minket a városból.

Továbbra is szép időben és jókedvvel érkeztünk Fülöpjakabra, ahol Laczkó Melinda tornatanár hozta el a helyi iskola gyors futóit. Csáki Béla polgármesternek szintén köszönjük a támogatást és a megjelenést.

Jakabszállás volt a következő állomás útvonalunkon, ahol kb. száz lelkes nebuló kísérte végig a futókat a falun, és külön köszönet Szabó Mihály polgármesternek és Bicske István helyi szervezőnek a lelkes részvételért.

Talán nehéz elhinni, de tényleg jobban megy a futás, ha ilyen sok lelkes gyermek, futó vagy pártoló csatlakozik a csapathoz. Ugyancsak ezt bizonyítja az a tény, hogy Kecskemétre a tervezett idő szerint fél órával korábban érkeztünk.

Először a Damjanich Általános Iskola tanulóival találkoztunk, majd szinte a város minden sarkán újabb és újabb gyerekcsapattal gyarapodtunk. A Béke Általános Iskola a Vörösmarty Általános Iskola és a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium mind remek futókkal csatlakozott. Igazán páratlan élmény volt ennyi lelkes kis és nagy diákkal együtt futni Kecskemét utcáin, ahol egyébként népes táborunkkal két sávot is elfoglaltunk ideiglenesen az autóvezetők elől. Annak ellenére, hogy néhány percig kissé lelassult a forgalom, az autósok sem tudtak ellenállni a mosolygós és felszabadult gyerekseregnek, és szinte kivétel nélkül mindannyian integettek és biztatták a futókat.

Kissé lihegve de jó hangulatban érkeztek a futók a Kodály Zoltán Ének-zenei Iskola és Gimnázium udvarára, ahol a diákok zenés és énekes produkcióval fogadtak minket. Hallhattuk a mi Világharmónia Futás dalunkat is, ami igazán szép gesztus volt vendéglátóinktól. Az igazgatónő elmondta, hogy a helyi születésű Kodály Zoltánról elnevezett iskola éppen tegnap ünnepelte 55. születésnapját, és megtiszteltetésnek tekintette a Világharmónia Futás látogatását. A csapat rövid bemutatkozása után Salil mondott köszönetet a nagyszámú és lelkes részvételért, majd először csak egy fotó erejéig előre hívta a tanárokat, de ezután arra kérte őket, hogy fussanak egy kört az udvaron a fáklyával. Mivel Salilnak senki nem tudott ellenállni, a fotóhoz jóhiszeműen felsorakozott tanárok végül lerótták tiszteletkörüket a harmónia előtt a diákok hangos biztatása közepette. És ezzel be is fejeződött a program, ki-ki elindult útjára: a gyerekek hazafelé, mi pedig Budapest irányába, következő állomásunk, Nagykőrös felé.

Ide is kicsit hamarabb érkeztünk, a városhatárt jelző tábla után egy benzinkútnál álltunk meg várakozni, ahol egy véletlen találkozás tette színesebbé a perceket. Egy múlt századi bicikli tűnt fel ugyanezen a helyszínen, aminek kalandvágyó futóink sem tudtak ellenállni, és többen is nyergébe pattantak a tulajdonos nagylelkűségének köszönhetően. Úgy hozta a szerencse, hogy épp eközben játszották le a Kossuth Rádióban Varga Júlia riportját a Világharmónia Futásról a Magyarországról jövök c. műsorban. Az egyik kocsira szerelt kihangosítónak köszönhetően mindannyian meghallgathattuk, a rólunk szóló interjút. Így gyorsan elrepült a futás nélkül töltött fél óra várakozás.

Nagykőrösön fejeztük be a napot, ahol a Károlyi Gáspár Református Tanítóképző Főiskola Kollégiumában találtunk nagyon kényelmes szállást és néhány érdeklődő diákot is, akiknek meséltünk a rendezvényünkről. Egy hosszú és tartalmas nap áll csapatunk mögött, bizonyára nem lesz nehéz álomba szenderülni, hiszen még vár ránk az európai szakasz utolsó két napja, reményeink szerint hasonló sikerrel.

2OO5. október 27. Nagykőrös-Isaszeg

A Világharmónia Futás utolsó előtti napja a nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Ált. Iskolától indult. Az épület már messziről hirdette, hogy a futás egyik állomása lesz. Az utca felőli oldalon színes dekoráció volt látható a nagy üvegablakokon, amely gyerekeket, futókat, a harmónia fáklyát és a futás jól ismert logóját ábrázolták. A kedves gesztus Bekőné Mózes Márta és a gyerekek kezemunkáját dicsérte. Az iskola tanárai finom süteményekkel és italokkal láttak vendégül minket. A reggeli és egy rövid bemutatkozás után az iskola előtti udvarra mentünk, ahol már ott sorakoztak az iskola kis tanulói futásra kész, sportos ruhában és persze az elengedhetetlen lufival a kezükben. A kisdiákok az angol nyelvű Világharmónia Futás dallal üdvözöltek minket, amely mindenkit mosolyra fakasztott. Az üdvözlő beszédet Bencsik Rozália igazgatónő és Nádori Géza nevelő és testnevelő tartotta. Szintén megtisztelt minket jelenlétével Dr. Czira Szabolcs polgármester és Deák György a Magyar Diáksport Szövetség elnöke. Lakatos Ibolya betanító tanár csoportja szép és inspiráló idézeteket mondott a sport és a futás előnyeiről és hasznáról. A nemzetközi csapat bemutatkozása után kezdetét vette a futás, amelyhez kicsik és nagyok egyaránt csatlakoztak. A lelkes rákóczisok mellett csatlakoztak hozzánk a helyi Petőfi Sándor Ált. Iskola, az Ádám László Középiskola tanulói és az Arany János Gimnázium 9. C osztálya.

Az utunk Cegléd felé haladt tovább, ahol először a Református Általános Iskolába látogattunk. A gyerekek sorfalat alkotva üdvözölték a futókat. Az iskola udvarán egy kedves kis műsorral fogadtak bennünket. Az iskola tanárai sem maradtak ma testedzés nélkül, ugyanis a gyerekek heves tapsvihara közben ők is futottak egy kört a fáklyával. Az iskola néhány tanulója elkísért minket a következő helyszínig, ami a Katolikus Általános Iskola volt, majd néhány sarokkal messzebb a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola. Rövid bemutatkozásunk után itt sem hagytuk a tanárokat tétlenül, és a Református Iskola tanáraihoz hasonlóan ők is bebizonyították, hogy nem csak a katedrán állják meg a helyüket, hanem a sportpályán is.

Innen az utolsó ceglédi állomás felé vettük az utunkat, a helyi Művelődési Ház felé, amely előtt Csókás Mihály karnagy vezényletével Cegléd Város Fúvószenekara köszöntött minket. A Polgármesteri Hivatal megbízottja elismerő szavakkal üdvözölte a nemzetközi csapat tagjait, majd kezdetét vette egy nagyon színvonalas fittness bemutató a CVSE Randos Gabriella csoportjának előadásában.

A gazdag ceglédi programot követően ismét futásnak eredt csapatunk, hiszen még sok más település várta fáklyánkat. Tápiószelén például a helyi iskola fiatal futói fogadtak minket, majd kísértek el a polgármesteri hivatalhoz, ahol Kovács Ferenc polgármester félbeszakította kedvünkért fontos teendőit, és üdvözölte csapatunkat. Urbán Mária a helyi Művelődési Ház nevében köszöntött minket, és frissítőkkel és süteménnyel is kedveskedett a futók számára.

Tápiószele mindig különleges a számunkra, ugyanis a nemzetközi békevirág helyszínekhez csatlakozva ez Magyarország első békefaluja, ahol a Fáklyás futást is mindig nagy szeretettel fogadták.

Nem sokkal dél után érkeztünk Farmosra, ahol az út mentén egy csapat gyerek várt arra, hogy csatlakozhasson fáklyánkhoz. Miután pólójukra ragasztották a matricákat, futásnak eredtek, majd egyre több gyerkőc csatlakozott hozzánk.

Nem is álltunk meg ezután egészen Nagykáta főteréig, ahol az alpolgármesterrel és a helyi iskolák futóival találkoztunk. Az alpolgármester egy különösen szép beszéddel fogadott minket, amely a harmónia szó különböző jelentéseinek magyarázata volt. A harmónia kiegyensúlyozottságot, az egyetértést, a világmindenséget és a zenei összhangzást is jelenti, s mindezeket a fogalmakat mai mondanivalóval és üzenettel töltötte meg. (A beszédet olyan szépnek találtuk, hogy elkértük az alpolgármester úrtól, és hamarosan weboldalunkon is olvasható lesz.)

Szentmártonkáta határán lelkes gyerekek és a település Törőcsik József polgármestere várt minket. A futók egyedi módon mutatkoztak be. Nem árulták el hazájuk nevét, csak anyanyelvükön kezdtek el beszélni, és a gyerekeknek kellett kitalálni az ország nevét. Ez sikerült is, majd a gyerekek komoly kérdéseire is válaszoltak. Például kiderült, hogy nem fáradtak a futók, és az is, hogy ki közülük a leggyorsabb. De nemcsak a szánkat és a nevető izmainkat mozgattuk meg, természetesen a közös futás sem maradt el, egészen a falu másik határáig kísértek minket a fiatal barátaink.

Következő állomásunk Tóalmás volt, ahol helyi diákokból álló lelkes futócsapat csatlakozott hozzánk a település határán. Ők kísértek el minket a polgármesteri hivatalhoz, ahol a díszteremben Fodor Zoltán polgármester és sok finomság várt minket. Itt is egy nagyon kedves beszéddel fogadott minket a polgármester, aki méltatta a Világharmónia Futás eszméjét, és párhuzamot vonva az Olimpiával a sport béketeremtő tulajdonságáról beszélt. A mi részünkről Salil, az ausztrál futó és koordinátor beszélt, és természetesen a játékos bemutatkozás sem maradhatott el.

4 óra után értünk Zsámbokra. Különösen hálásak voltunk a helyi iskola tanárainak és diákjainak, akik ebben az órában még bent maradtak a kedvünkért. Az iskola gyermekkórusa elénekelte a Világharmónia indulót, majd még egy gyönyörű dalt hallhattunk a Valahol Európában c. musical-ből. Néhány diák pedig verset szavalt a harmónia tiszteletére. Mi is bemutatkoztunk, és a gyerekek kérdéseire válaszolva meséltünk egy-két érdekes dolgot a futásról. Ez a nagyon kedves iskola egyébként más európai kapcsolatokkal is büszkélkedhet, ugyanis ők lettek a győztesei a Comenius nemzetközi pályázatnak, amiről holland futónk, Karen, és az iskola igazgatónője hosszan beszélgetett. Mivel egy kicsit késésben voltunk a következő helyszínről, és a tanárok sem szerették volna elengedni a gyerekeket futni, úgy gondoltuk, hogy csupán néhány gyors futó vinné tovább a fáklyát. Azonban a gyerekek annyira fellelkesültek, hogy sem mi, sem a tanáraik nem tudtak ellenállni a kérő tekinteteknek, így megengedtük nekik, hogy velünk fussanak a határjelző tábláig. (Ami viszont alig 300 méterre volt a sulitól.) Bár az együtt futott táv nem nevezhető hosszúnak, mindannyian örültünk, hogy a gyerekeknek ilyen örömet szerzett a futás, és az ő lelkesedésük ránk is átragadt.

Innen Dányba indultunk, ahová egy kicsit megkésve érkeztünk. Külön köszönet a helyi iskola tanárainak és tanulóinak a türelmes várakozásért! (S mindez iskola idő után!) A iskola mazsorettjeinek produkciója köszöntött minket, miközben néhány kedves pedagógus szendvicsekkel és frissítőkkel kínálta fáradt futóinkat. Játékos bemutatkozásunk után az egész iskola csatlakozott hozzánk, és rendületlen energiával hosszan elkísértek.

A napot Isaszegen fejeztük be, ahová már sötétedés után futottunk be. Az éjszaka sem riasztotta el azt a kb. 100 kisdiákot, aki a község határán várt minket, és a Művelődési Házig velünk tartott, ahol Verseczkiné Sziki Éva igazgatónő fogadott bennünket. A folyosón nagyon szép, a Világharmónia Futás rajzpályázatra beküldött alkotások voltak kiállítva. A színházteremben pedig több száz gyerek, és egy néptánc együttes, akik fellépéssel készültek tiszteletünkre. Éva kedves szavai és fogadtatása, a gyerekek vidámsága és a fáklya fénye és üzenete egy nagyon szép és kellemes baráti atmoszférát teremtett. Salil mesélt a gyerekeknek a futásról, amelynek ők is ugyanolyan fontos részvevői, mint maguk a futók, és egyben megköszönte a kedves fogadtatást.

A mi bemutatkozásunkat a gyerekek igen színvonalas néptáncbemutatója követte, először a nagyobbakat láthattuk, majd a kisebbek is bemutatták tudásukat. A gyönyörű népviselet szintén dicséretet érdemel. A vidám és felszabadult este után, ahol kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat, a Damjanich iskola jóvoltából finom vacsorát kaptunk.

Egy igazán csodálatos, de egyben hosszú nap és sok kilométer áll mögöttünk, most vár ránk a kiérdemelt pihenés, és holnap az utolsó nap.

2005. október 28. Isaszeg-Budapest

Nos, ez a nap is felvirradt. A nyolc hónapos európai zarándoklat a harmóniáért Budapesten, Európa szívében fejeződik be a mai napon. Az idő csodálatos, ragyogó napsütés ébreszti a futókat. Egy kiadós reggeli után a Klapka György Általános Iskola udvarán már gyülekeznek a gyerekek tiszteletünkre. A színpadon már sorakoznak a fellépő diákok és az iskola kórus. Mi is megtaláljuk helyünket az osztályok oszlopai között, és máris kezdetét veszi a program. Először az igazgatónő üdvözöl bennünket, majd az iskola tanulói három idegen nyelven köszöntik a nemzetközi csapatot: angolul, németül és oroszul. Az üdvözléseket énekek (köztük a mi Világharmónia Futás dalunk is) versek és egy modern tánc fellépés követi. Tegnapi vendéglátónk,Verseczkiné Sziki Éva, kulturális szervező pedig kiosztotta a rajzpályázat győzteseinek a díjakat. A kedves ünnepség zenével ér véget, miközben a futók lassan elindulnak a hozzájuk csatlakozó diákokkal. Ennél szebben nem is kezdődhetne ez a nap!

Irány a következő suli, szintén Isaszegen a Damjanich I. Általános Iskola. Az udvaron már várnak ránk a gyerekek, a színpadon pedig az igazgatónő köszönt bennünket. A diákok táncos műsorral készültek. Először egy ír táncot, majd egy moldáv táncot is láthattunk a kicsik előadásában. Jó szokásunkhoz híven ebből az iskolából is elcsábítottunk néhány futót, hogy elkísérjenek a következő helyszínig, a Gábor Dénes Főiskolához. Itt is az iskola igazgatónője üdvözöl minket, a futás bemutatása után arra kért minket, hogy ültessünk el együtt két facsemetét, amely a harmóniát fogja jelképezni - reméljük sok-sok éven keresztül. Az egyik fát az osztrák csapatkapitány, Dipavajan, a másikat pedig a magyar futók közös erővel ültették el. Az igazgatónő elmondta, hogy a tiszafa, amelyet ültettünk, magasra nő, nagyon hosszú életű és gyógyító hatású, ezért is esett erre a fajtára a választás. Reméljük, facsemetéinkkel együtt növekszik a harmónia és az egyetértés is a világban. Miután a fák helyükre kerültek, megkértük az iskola tanárait, hogy tegyenek egy kört a két tiszafa körül a fáklyával. Jövőre, ha ismét Isaszegen jár a Világharmónia Futás, feltétlenül meglátogatjuk a két kis fát, és még az is lehet, kedves tanárok, hogy a futásból is hagyományt teremtünk! Köszönjük az eredeti ötletet és a szép gesztust!

Pécel az utolsó Budapest előtti település, ahol egy helyi iskolát látogattunk meg. A diákok az iskola tornatermében vártak minket, és mihelyst megérkeztünk felcsendült a Világharmónia Futás dal a gyerekek lelkes előadásában. A dal után kis játék keretében mi is bemutattuk csapatunkat, majd Dipavajan mesélt a gyerekeknek a harmóniáról az idei futás utolsó iskolai ünnepségén. A tanárok itt sem úszhatták meg a rövid futást, amelyet természetesen a gyerekek élveztek a legjobban. A programot közös énekléssel zártuk, a Világharmónia Futás dalt énekeltük együtt a gyerekekkel. A műsor után az iskola nagy udvarán futottunk, majd néhány kisdiák kíséretében elindultunk a végállomás, Budapest felé.

A nagy záróünnepségre mindannyian nagyon készültünk, miközben a futók az utolsó kilométereket rótták, a szervezők a Nemzeti Sportcsarnokban már nagyban készültek a futók és a díszvendégek fogadására.

A budapesti gyerekek a Stadion szoborkertjében gyülekeztek, ahol felléptek a színpadon: az FTC tornászlányai, a Teak Wan do Szövetség sportolói, Némedy Károly csoportja gumiasztal bemutatót tartott, és megjelent néhány magyar élsportoló is, akik szintén csatlakoztak a Világharmónia fáklya utolsó kilométeréhez.

Ezzel párhuzamosan a Nemzeti Sportcsarnokban már készülődtek az énekkarok: az Andor Ilona Alapfokú Művészeti Iskola gyermekkórusa, Tamási Kinga vezetésével, illetve régi ismerőseink az Egressy Béni Általános Iskola gyermekkórusa, akik 48 taggal egészen Gyöngyösről utaztak fel a záróünnepség tiszteletére. Vezetőjük: Kalocsainé Csillik Mária.

A gyerekek az utolsó próbák után megismerkedhettek a futás érdekes részleteivel, majd egy akrobatikus rock and roll bemutatót láthattak a Négy Muskétás SE háromszoros világbajnoki ezüstérmes párosának előadásában. (Regős Imre: Európa és Világbajnok és Galambos Júlia: európabajnoki helyezett.)

Eközben megérkezett a láng a Szoborkertbe, és a gyerekek csatlakozásával tovább folytatta útját a közeli végcél, a Sportcsarnok felé. A színes pólókat viselő gyermekkórus tagjai felállva és énekelve köszöntötték a befutó gyerekeket. Az élsportolók fáklyákkal, a nemzetközi csapat pedig sok színes európai zászlóval érkezett.

Miközben kis futóink kilihegték magukat, a nemzetközi futók játékos bemutatkozást tartottak. A műsor jókedvű műsorvezetője, Szántó Dávid volt, aki hamar megtalálta a hangot a gyerekkel. A harmónia futók bemutatkozása után Dávid továbbra is játékosan színpadra szólította magyar élsportolóinkat. Akik nem árulták el sportáguk nevét, hanem kis segítségnyújtás után a gyerekekre várt a feladat, hogy kitalálják azt. Természetesen mindenre fény derült.

A sok lelkes diák mellett megtisztelt minket jelenlétével: Rauh Edit az ICSSZEM helyettes államtitkára, aki köszöntőt mondott, és érmet adott át a futóknak. Tompa Ferenc az Oktatási Minisztérium részéről üdvözölte a futókat. Köszönjük, hogy szintén megtisztelték jelenlétükkel rendezvényünket a budapesti kerületek polgármesteri hivatalainak képviselői és néhány nagykövetség küldöttje. Vendégeink jelképesen egy-egy emlékszalagot kötöttek a fáklyákra, amelyeken szép idézetek olvashatók.

Dipavajan, az európai csapat kapitánya, és az útvonal szervezője, mesélt élete utóbbi nyolc hónapjáról, mely egybeforrt a Világharmónia futással. Megköszönte a lelkes és nagyszámú magyar részvételt, amely Európa-szerte páratlan volt. (Ő már csak tudja, hiszen bejárta -pontosabban befutotta - az egészet.)

Hallhattunk még néhány érdekes részletet a Világharmónia Futás Amerikai és Közép-Amerikai szakaszáról is, ahol mint kiderült, ugyanolyan fontos a harmónia üzenete, és ugyanúgy vágynak rá az emberek, mint hazánkban.

A színes programot a gyöngyösi Egressy Béni Általános Iskola kórusa zárta, akik a Világharmónia Futás elindítójának, Sri Chinmoy-nak a Europe című szerzeményét énekelték el gyönyörű előadásban.

Bár a dal és az ünnepség véget ért, a futás, a nagy Odüsszeia befejeződött, s a fáklya tüze is ellobbant, azért reméljük, hogy egy másik láng, amelyet a közös vágyunk a világharmóniáért gyújtott meg, még sokáig égni fog sok-sok gyermek és felnőtt szívében.

A Harmónia fáklya pedig hamarosan újra lángra lobban, hogy ismét összekösse földünk harmóniára, békére, barátságra és egyetértésre vágyó lakóit.

Jövőre találkozunk! Addig is jó futást mindenkinek!

Köszönettel:

A nemzetközi és magyar csapat

---

Harmonemail:
You can send a message to the runners or read the messages.

< Hungary 27 October

Harmónia a volán mögött is